Az Európa Tanács emberi jogi biztosa Magyarországról szóló 2014-es jelentésében azt írja, hogy a hatóságoknak intenzívebben kell foglalkozniuk a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésével, kezelésével, és valós támogatást kell nyújtaniuk az áldozatoknak. Az emberi jogi biztos azt javasolja, hogy a rendőröknek, ügyészeknek és bíráknak a nemzetközi és hazai civil szervezetekkel együttműködve szervezzenek képzéseket.
Nils Muižnieks az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2014. július 1. és 4. között Magyarországra látogatott, hogy az állami szervekkel, hazai és nemzetközi civil szervezetekkel tárgyaljon az emberi jogok magyarországi helyzetéről. A látogatásról megjelent jelentés a következő területeket érintette: sajtószabadság, diszkrimináció és intolerancia elleni fellépés, valamint a bevándorlók, menedékkérők és menekültek jogainak helyzete. Az emberi jogi biztos jelentésében ajánlásokat is megfogalmazott a magyar hatóságok számára. Az alábbiakban a gyűlölet-bűncselekményekkel, kirekesztéssel kapcsolatos megállapításokat foglaljuk össze.
Magyarországon a diszkriminációnak és az előítéletes motivációból elkövetett bűncselekményeknek leginkább a romák, a zsidók, az LMBTQ emberek, a hajléktalan emberek, bevándorlók, menekültek és fogyatékkal élők válnak áldozatává. A jelentés megállapítja, hogy a gyűlölet-bűncselekmények száma az elmúlt években fokozatosan nőtt, aminek hátterében a gazdasági válság és a növekvő nacionalista attitűd áll. Az emberi jogi biztos aggodalmát fejezi ki a szélsőséges paramilitáris csoportok működésével kapcsolatban.
A biztos üdvözli, hogy a magyar jogalkotó az elmúlt években jogszabályi szinten törekedett a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények visszaszorítására. Példaként említi a holokauszttagadás bűntettének beemelését a Büntető Törvénykönyvbe, pozitívumként értékeli, hogy az új Btk. további védett csoportokra kiterjesztette a közösség tagja elleni erőszak tényállásának védelmét. A jogi szabályozás hiányosságának tartja azonban, hogy a gyűlölet-bűncselekmények egyes típusai nem szerepelnek a tényállásban, ilyen például az előítélet motiválta zaklatás és rongálás. Hiány, hogy nincs egyértelműen meghatározva, hogy melyek azok a bűncselekmények, amelyek esetében az előítélet motivációt vizsgálni és minősítő körülményként értékelni kellene.
Az emberi jogi biztos fontos lépésnek tartja, hogy a rendőrség jogszabályi lehetőségei kiszélesedtek és több eszközt kapott ahhoz, hogy a szélsőséges csoportok összejöveteleibe beavatkozzon. Kiemelkedő fontosságúnak tartja a rendőrségen belül felállított, speciálisan a gyűlölet-bűncselekmények felderítésére rendelt nyomozókból álló szakvonalat, és azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy minél több cigány származású rendőrt alkalmazzanak. A biztos támogatja a közösségi rendészet megteremtésére irányuló törekvéseket, és a nemzetiségi önkormányzatokkal való szorosabb együttműködést.
A jelentés ugyanakkor kifogásolja a gyűlölet-bűncselekmények minősítésével kapcsolatos eljárásokat. Kiemeli, hogy nagyon kevés gyűlölet-bűncselekményt regisztrálnak és kevés jut el a vádemelésig. A rendszeres alulminősítés okaként a rendőrök speciális képzésének hiányát, a magas váderedményességi elvárást és a túlterhelt bűnüldöző szerveket nevezi meg az emberi jogi biztos. Ehhez kapcsolódva kiemeli, hogy aggodalomra ad okot az a tendencia, hogy az ügyészség a közösség tagja elleni erőszak bűncselekményét roma elkövetők esetében indokolatlanul is alkalmazza, de üdvözli a bíróságok döntését, hogy egyes ügyekben korrigálták a minősítést. A biztos egyetért a civil szervezetekkel, amelyek a kettős mérce alkalmazásának kockázatára hívták fel a figyelmét: a romák nem kapnak megfelelő védelmet a gyűlölet-bűncselekményekkel szemben, azonban olykor megalapozatlanul büntetik őket az ilyen támadásokra adott reakcióik miatt.
A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai nem kapnak megfelelő jogi és pszichológiai támogatást az állami áldozatsegítő szolgálattól. Az emberi jogi biztos arra tesz javaslatot, hogy biztosítsák az áldozatoknak az igazságszolgáltatáshoz való akadálytalan hozzáférést és a megfelelő védelmet.
A jelentés felhívja a magyar hatóságok figyelmét arra, hogy a gyűlölet-bűncselekményekkel sokkal intenzívebben és felelősségteljesen kell foglalkozni. Minden olyan lehetséges eszközt használni kell, amellyel küzdeni lehet a gyűlölet motiválta bűncselekmények ellen, kiváltképp, ha veszélyeztetik a társadalmi kohéziót és csorbítják az alapvető emberi jogokat. Az állam felelőssége és feladata az, hogy minden eszközt megragadjon a szélsőséges csoportok és a rasszizmus jelentős mértékű megjelenésével szemben. A szabályozás hiányosságai erősítik az elkövetőkben, hogy ezeket a cselekményeket büntetlenül meg lehet úszni. A gyűlölet-bűncselekmények esetében elengedhetetlen a gyors és hatékony nyomozás, vádemelés, bírósági eljárás és büntetés. Az emberi jogi biztos szorgalmazza, hogy a rendőröknek, ügyészeknek és bíráknak a nemzetközi és hazai civil szervezetekkel együttműködve szervezzenek képzéseket. Reméli, hogy az oktatással az áldozatvédelem hangsúlyosabbá válik, a bizalom pedig növekedni fog az igazságszolgáltatás iránt. A jelentésben továbbá arra tesz javaslatot, hogy dolgozzák ki az előítéletek elleni fellépés nemzeti akciótervét, amelyhez támpontot nyújthatnak az Európa Tanács korábbi, ebben a témában megjelent ajánlásai.
A teljes jelentés angol nyelvű változata ezen a linken érhető el.