Nem voltak épp ott a rendőrök a cselekmény helyszínén, de a közelben voltak. Mivel ekkor zajlottak a szélsőséges járőrözések, valójában elvárható lett volna, hogy folyamatosan legyen rendőr a cigánysoron.
A sértett és vele lévők hívták a közelben lévő rendőröket, elmondták nekik, mi történt, de nem indult hivatalból eljárás. A sértett a TASZ ügyvédje útján írásban is tett feljelentést.
A cselekményt a rendőrség zaklatásnak minősítette, pedig a cselekmény alapján nyomozhattak volna 174/B.§ (bántalmazás kísérlete ill. kényszerítés) miatt is.
A sértetti képviselő észrevétele alapján az ügyészség azt a tájékoztatást adta, hogy a rasszista motiváció gyanúja fennáll, ugyanakkor a cselekmény legfeljebb a közösség tagja elleni erőszak garázda alakzatának kimerítésére lenne alkalmas, amely tényállás azonban még nem volt hatályban a cselekmény elkövetésekor.
A nyomozást később megszüntették arra hivatkozással, hogy bűncselekmény nem valósult meg, a zaklatás pedig nem volt bizonyítható. Az ügyészség a panaszunkat azzal az indokolással utasította el, hogy a sértetten kívüli tanúk nem támasztották alá, hogy a sértett ellen irányult volna az elkövető cselekménye. Kérdés, hogy akkor vajon miért nem minősítették legalább garázdaságnak a cselekményt, miközben megvolt a gyanúsított.
A TASZ ügyvédje a sértett képviseletében a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult, ahol 2016. április 12-én született ítélet (R.B. v. Hungary), amely megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették a sértett magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogát azzal, hogy a cselekmény rasszista indítékát nem vették figyelembe. Az Európai Emberi Jogi Bíróság nemvagyoni kártérítést is megítélet a sértettnek.
